Velem vagy, s mégsem. Távol vagy, érzem. Szeretsz? – kérdem. Én, igen.   Velem vagy, s mégsem. Távol vagy, érzem. Szeretsz? –kérdem Én, talán mégsem.

Kiszámíthatatlanul élsz, mégis élvezed, mert úgy tűnik nem félsz.   De ez csak látszat. Legbelül reszketsz És bizakodsz, hogy valaki egyszer leveszi rólad a felelőtlen terhed.   Tévedsz, ha azt hiszed, minden nap új. Hogy életed percről-percre Megújul s bármit…

  Ellentmondás az élet minden téren. Ész kontra szív, szerelem pengeélen.   Furcsa, hogy hiányzik valaki, Kinek jelenléte sem volt soha. Hogy szeretsz valakit, kivel nem beszéltél soha.   Hogy felbosszant valaki, kit sosem láttál. Hogy szimpatiktus valaki, kivel csak emailt…

  Az élet szereplés. Feltevés. Szenvedély és szenvedés. Egy a fontos s ez a cél: ne csak álmodd, benne élj!

Megbíztál bennem, de hiába. Eszem vesztve kerestem A választ az Életre, s a Mára.   Megbíztam benned, de hiába. Futottam utánad, de a vihart nem észlelve Beleléptem nyakig a pocsolyába.   Megbíztál bennem, de hiába. Eszem kerestem, a választ el nem veszthettem, Kérdésem sem…

Furcsa ez az élet. Furcsa, hogy csak éled, S mégis életrészed. Minden mi történik: Te vagy! S mindegy, mért történik örülj, hogy vagy. S ha valakinek fontos vagy.

  Izzó lánggal égő, hosszú fehér kémcső, ki megérinted lelkem, s kárhoztatod testem.   Ízed változatos, színed káprázatos, tüzed melegsége, lelkem békessége.   Egyszer megragadtál, Tőlem nem távoztál, szállj csak tovább házról-házra s repülj tovább másvilágra.  

Puha párna, meleg ágy. Ez mire sokszor várva-vársz. Semmi vekker, borzalom, az sem zavar, ha óriás pók mászik a falon. Átölelni, hozzábújni, reggel kávéba nyúlni. Ez az álmod, erre vágysz! És hogy egyszer… Szárnyalj, perzselj, repess és arra gyere haza: Nem vagy egyedül… Társad…

A hiány félelmet szül. Magányt ad. Kétségbe ejt. Nem hívod, de követ s rád talál.   A hiány Fájdalmas. Hiányolod azt, ’mire a leginkább vágysz, de tudod, hogy soha nem telik be benned ez az űr.   A hiány Felemészt. S egy idő után belátod, hogy félsz. Majd rádöbbensz, hogy már nem…

Ezernégyszáznyolcvan forint. Ennyi lesz az ára, ha a mekiben eszel, a magad kárára.   Hamburger, sültkrumpli és mellé még a krémes, kakaóhoz hasonló forró csoki, édes.   Ehetnél máshol is, de az várhat magára. A meki közel van, s nem egy félórára.   Beülhetsz laptoppal, jegyzettel,…

Nyári zápor bárcsak jönne! Minden könnyet elsöpörne! Zúgó szellő szárnyra kapná, s messze tova elsodorná! Égő villám porlasztaná, napsugár felszárítaná, szivárvány felvidítaná, földön hamu betakarná!   Vízben hullám bárcsak lenne! S belenézne a szemembe! Fájdalmammal hullámozna, szívemen…

A szemem a lelkem, a lélek tükör. Fura, hogy egy elfolyt szem látványa téged gyötör. A szám a szívem, a szívem tiéd. Meglep, hogy összetöröd, S megkérdem miért? A lábam térkép, a térkép út. Fel vagy le? Nyugi! Előbb-utóbb célba jutsz.

Piros szín varázsa mámorít, Vágyaim izzása beborít. Fekete gyémántként izzik az ágy, Kékes télben vigyázz meg ne fázz! Tisztán fehér az érzelmi szál, Zöld rétre letört veréb száll. Magányosnak tűnve keresi az étket, Sok szép virág néki hajt térdet. Fűben pojácák hada kél, Hangyák közt…

  Egy könnycseppet ejteni azért, akit szeretsz, ez a minimum, melyet már csak akkor tehetsz, mikor az élet úgy kívánja, barátod a másvilágra indul… Felfedezni elrejtett kincseket.   Egy könnycseppet ejteni azért, akit szeretsz. Ez a törvény, melyet meg nem szeghetsz. Hisz a szíved súgja…

Bűn, bűn-bánat. Uram bocsá, hogy más az álarc mögé láthat. Könny, könny't fakaszt, s lényed sírba sírva, Magad maradsz, bár börtönajtód nyitva.   Bűn, bűn, kényszer. Lelked ékszer Volt, míg el nem kapta egy kosztól csillogó macska, S a szépet szennyé karcolva eltemette, érte kár…

  Meglátlak, nevetlek, Találomra szeretlek Itt találtam, oda tettem, Lelkedet, bár nem kerestem, Mégis vermedbe estem. Vak ló voltam és most látok, Zsákutcából kitalálok, Tyúkként szemet találok.   Kerestelek épp eleget. Megtalálva, Jól álcázva, Lőttem egy verebet. Ugráljon mindenki,…

  Bor. Pia. Mámor. Ettől lesz bátor, ki, olykor a mától is fél. Ne add fel álmod! Vedd fel a sárból az érzést, mi mindig remél.   Vad erőszak, vad szerelem. Benned többet, meg nem lelem. Egyszer tetted ezt énvelem, s e nap óta azt kérdezem: Lelked véres, lelkem vétkes, közös múltunk még…

  Este lett. Fekszem. Kekszet ettem. Msnre keveredtem. Chatelek exxel. Engem szeretsz? Lehet!-felelte. Pesten leszek zengtem, Keress meg s velem lehetsz. Embertelen szex lesz.

Mért akarod megírni a saját forgatókönyvedet? Mért akarod megfogalmazni amit nem lehet? A boldogságot, a szerelmet, az egész életet? Mért akarsz mindent túlbonyolítani? Mért akarsz törvényeket hozni, és azok szerint élni? Törvénybe foglalnád léted, hogy aztán azt béklyóban…

Mért? Mért van az életben kényszer, mely éltet nem kímél? Mért nincs elég pénzed, hogy élj? Mért nagy a mérce, és egyáltalán mit mér? Mért van pénz, hogy dolgozz érte? És rendszer, mely közli: mégis minek? Hisz’ meg úgysem érte. Mért van barát? Erre nem kell felelned. Azért, hogy…

Éltem. Féltem. Az Úrtól kértem Adjon választ, Hogy megértsem. Mi az élet? Mért van halál? Hol a fény, Mely rád nem talál? Hol a barát, Ki megérthet? Mért van bosszú, Mi elérhet? Hol a társad Kiben bízhatsz, Hol a szülő, Kit felhívhatsz? Mért van Isten S mért van Sátán? Mért öl…

Semmi sem csak fekete és semmi sem csak fehér Csak a sakktábla bábúi. De a sakk csak játék. Az élet nem. Az ember nem. Az élet zűrösen káoszos. Zavarosan szürke.

  Szeretném ha úgy szeretnél Hogy embert csak lehet De én magamnál többet Nem adhatok neked Szerelmemet felajánlom Be kell érned ezzel Hisz nincs pénzem Se autóm melyet tőlem Oly könnyen vehetsz el   Szívemet odaadom S testem kulcsát néked Remélem őrzöd hisz a midnennél Többet jelent…

  Álmomban már megtörtént, De ébren sosem hittem, Hogy megtalál a férfi, Kit valótlannak hittem. Álmomban sem gondoltam, Hogy megérint majd egyszer, S hogy kezed érintése, Álmomból ébreszt majd fel.