Bűn, bűn-bánat.

Uram bocsá, hogy más az álarc mögé láthat.

Könny, könny't fakaszt, s lényed sírba sírva,

Magad maradsz, bár

börtönajtód nyitva.

Bűn, bűn, kényszer.

Lelked ékszer

Volt, míg el nem kapta

egy kosztól csillogó macska,

S a szépet szennyé karcolva

eltemette, érte kár volna.

Bűn, bűn, bánat.

Néki hátat fordítani volna jó!

Gondtalanul élni, mint tengeren a hajó!

Fényes kincset halászni,

magunkat kalóznak álcázni,

Fölösleges, de helyénvaló.

Bűn, bűn, kényszer.

Megteheted egyszer-kétszer,

Felfestve a maszkot.

Mosoly mögött sírhatsz,

Feltéve a bohócarcot.

Bűn, bűn, bánat.

Szerettem, ha fájhat.

Egyszer sem szegültem szembe,

Beleköpve a tökéletes receptbe…

Mondván hol a só?

Nem szóltam, csak mosolyogtam.

Sugallván: „Így épp jó, pont helyénvaló.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.