Kereslek. Várlak. Szüntelenül.

Éjt nap követ, az idő pereg.

Csak az én órám áll meg rezzenéstelenül.

Bízok, hiszek, kutatlak.

Nappalt éjt követ, telnek a hetek,

de e rohanó világban, papírjaim közt elhagylak.

Hívlak, írok, álmodok.

Múlnak a hónapok, pereg az év,

S én lassan rajtad keresztül, a padlóra jutok.

Tervezek, képzelek, alkotok.

Éjt nap követ, múlnak a telek,

De változatlan minden percben rólad álmodok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.