Árnyékban fény közeledik, de eltűnik felül.

Szélben jeges csóva tépi szívemet belül.

Tengermoraj mossa talpam és elviszi a mély.

Sűrű felhő sötétjében galamb útra kél.

Tűző napon száraz ágban éled már a tél.

Hagyd, hogy a fény a szív felé

Törjön mélyről gejzírként felfelé,

szálljon messze-messze szét a fény

Vigye elé üzenetét.

Hold az égen körbe jár, éj nappal egyesül.

Homokvihar dúlja lelkem, mint orkán legbelül.

Napfény gyógyít, vihart űz el szivárvánnyá válsz

Száraz éjben, tűző télben, szunnyad már a nyár

Mosolyogva, duruzsolva eggyévál’ a pár.

Hagyd hogy a fény a szív felé,

Törjön mélyről gejzírként felfelé,

szálljon messze-messze szét a fény

Vigye elé üzenetét.

Ha üt az óra, fordulj át,lelked eső mossa át

Szíved pergő ritmusát, éld most át

Sötétből a fény felé, fordulj át és bennem élj

Csak egyet kérek,ne félj!

Hagyd hogy a fény a szív felé,

Törjön mélyről gejzírként felfelé.

szálljon messze-messze szét a fény,

Vigye elé üzenetét.

https://www.youtube.com/watch?v=GLd4UQt33B0

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.