Elviselni valakit…

Miért? Nem tudom.

De néha az emberek

nem olyan egyszerűek,

bár talán ezt te is tudod.

Utálom, ha utálnak,

s nem szívesen látnak.

Utálom, ha mosolyog,

s közben gúnyosan fintorog.

Mosolyt vársz és azt is látsz,

de csak színház az egész,

és közben éreztetik veled,

hogy te semmit sem érsz.

s lassan a gyűlölet férge

belülről felemészt.

Adtál rá okot?

Nem.

Kiérdemelted?

Nem hiszem.

Néha az élet fenékig tejfel,

ám néha megesik,

hogy hiába kelsz fel,

a nap számodra

semmi jót nem tartogat.

Csak ülsz és nézel.

De tedd ezt ésszel!

Mosolyogj és gondolj arra:

Te ennél többet érsz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.