Jó a szemem.
Látja, amit kell.
Rossz a lencse.
Csak tudnám: magamra erőltetve
akkor minek teszem a fejemre?
Külső erőt érzek benne.
Hatalmat, mellyel az életem
sokkal több lehetne.

Homályos a lencse,
sok rajta a kosz.
Por. Bogár. Víz. -
gyűlik rajta,
s üveget
szennyé halmoz.

Én kértem, én kaptam.
A doktor nem adná, de
én kineveztem magam doktorrá.

Vedd nagyító alá lelked zugát,
de ne csodálkozz, ha nem látsz semmit,
csak üres zsákutcát.

Ismerd! Lásd! Tudd, hogy van!
Nézz vele szembe, s ne menekülj,
ha porszem ment szemedbe!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.