Az érzelmek olyanok, mint a pókháló fonalai. Kuszák, sokfélék, szerteágazóak, lágyak, puhák. Összességében szinte átszakíthatatlan egységet alkotnak, mégis képesek kellő erő hatására megadni magukat. Sok van belőlük, de önmagukban nem létezhetnek, csak a többi szállal összekapcsolódva alkotnak egy belülről kaotikus, ámde -  kívülről szemlélve - rendezett és roppant logikusnak és áttekinthetőnek tűnő egységet.

A külső szemlélő számára azonban az érzelem nem más, mint egy kigobózhatatlan, megoldhatatlannak tűnő kaotikus térkép. 

Az érzelmek kiszámíthatatlanok. Ez a legszebb és egyben leggyilkosabb tulajdonságuk is. Sosem lehet a miértjét megválaszolni. Az érzelem szinte önmagától cselekszik, magát irányítja, nincs felette hatalma senkinek. Egy cseppje érzelmi háborúk kirobbantására képes, melynek végkimenetelét senki nem láthatja előre. 

Az érzelem kegyetlen drog. Függővé tesz. Szenvedélyessé varázsol vagy megszállottá változtat.

Tudd hát, hogy veszélyes fegyver birtokában van, aki érzelemmel rendelkezik. Ennek megfelelően használd körültekintően. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.