Mikor a szívedben ott van a féreg,
hol van a remény?
Mikor a szívedben űr tombol,
fényed mit sem ér.
Mikor lelkedben zakatol a vonat,
fejedben dübörög az ágyú,
tested ziláltan hever a földön,
s úgy érzi rátapos a százlábú.

Mit akarsz tőlem?
Áttaposni? Kibelezni?
Hol vagy?
Mért nem hagysz,
egyedül önfeledten nevetni?
Mért vagy még bennem?
Mért nem távozol?
Takarodj tőlem! Takarodj! S vissza se nézz!
Hagyj! Hagyj magam lennem!

Szemem fénye elillant.
Arcomon nincs mosoly.
Szívem szeretne,
de úgy érzi, ez az érzés
őneki még túl komoly!
Testem kívánna!
Szám csókolna!
De egyedül vagyok, egyedül...
S néha azt érzem, hogy
még a madár se a fejemre tojna.

Furcsa. Furcsa ez az egész.
Hogy lelkem bizakodva a jövőbe néz.
Szívem örülhetne a jelenben,
de létem káromkodik, bazdmegol
és azt mondja: hogy tehetted velem?

Messze még az út, messze a vége.
Messze, s én néha siralmasan tekintek az égbe.

Nézlek. Nézlek. Nézlek.
De nem látlak.
Látom a fákat, a madarakat,
de a kémény füstjében nem talállak.
Kereslek.
Próbállak érteni, próbállak megérteni,
s magamat ebben a rohadt világban végre felfedezni.

De nem látom! Nem látom, nem látom magamat!
Nem látom arcomat, s a hajamat!
Nem látom testem!
Csak valakit, aki rám közelről sem hasonlít.

Egykori énem mosolygott.
Ragyogott.
Fénylett.
Tükörképem
most csak az üveg retinájába égett.

Jó vagyok?
Hol vagyok?
Kellek?
Akarnálak szeretni,
de még nem is ismerlek.

Higgy! Higgy!
Ez a mód! Ez a módja,
hogy fejedet
egyszer majd
nyugton hajtsd a takaróra!

Hogy, ne félj! Ne sírj! Ne légy bizalmatlan!
Csak szeress!
Mosolyogj, s higgy egy szebb holnapban!

Nézz magadba s kövesd a hangot..
Legyen az Isten vagy egy halk...
nagyon-nagyon elnyomott...
Valami.

Valami benned, ami szólna.
Szólna, kiabálna, de a zaj túlharsogja!
A zajban nem hallod magadat!
Nem hallod magadat,
s nem látod arcodat!
Nem látod Istent s nem érzed őt!
Nem látod az embereket, s nem látod a jövőt!
Nem tudsz te semmit, nem tudsz bízni..
Akarnál, de már azt sem tudod, akarsz-e hinni.

Ez az élet.
Remélj! Bízz! Akarj!
Hisz itt vagy magadnak!

S ennél többet, talán ő sem akar.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.