Ebben a rohadt robotokkal teli világban,
érzelmek nincsenek, csak érzelmi sivárság van.
A vallomás emailben jön, a válasz spamként,
a szeretlek kisbetűkkel, smsként.
A találkozás rezgésként búg a fülembe
látni, nem látlak, de naponta elférsz egy hangüzenetbe.
Ölelésed nem valós, smileyként jön át,
illatod ha akarom, megveszem kedvenc parfümmárkád.
Ráncaid nincsenek, nem látszik az skypeon,
hangod monoton, okát nem találom.

Várlak, akarlak érezni, szeretni,
felemelem telefonom, s neved kezdem keresni.
A névhez arc társul, az archoz mosoly,
mosolyod feldob, szívem lángol.
Lángolás után parázs marad.

UTÁLOM A TECHNIKÁT!

Fél karomat odaadnám, ha egy smiley helyett
kapnék egy leheletnyi, de valós puszikát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.