Fut az idő Budapesten átszáll,
repül a hír, hidakon mászkál.
Lemegy a nap, csillognak a fények,
aluljárókban siess, koldusoktól félek!
Virágos néninek csörög a zsebe,
tulipánért mosoly jár,
de nem törődsz vele!
Suhansz, repülsz a lépcsőn éjjel,
ha a metró késik bosszankodsz s
nem állsz kéjjel.

Tömeg, piszok, bűz, kutyagumi,
rendőr, pia, szűz, éjszakai buli.
Pörgés, disco, kúrvák, zene,
jól jönne egy taxi,
csak jó drága a jegye.

Ez lenne Budapest?
Igen, csukott szemmel.
De ha lelkedet megnyitod,
máshol ébredsz fel:
Napsütés, Duna, virágos parkok,
haverok, Blaha, nívós pubok.
Hungary szíve, fesztiválok gyöngye,
Bazilika, múzeumok, a pálinka földje.
Koleszok, fősulik, fitness centerek,
tömegközlekedés, óriási terek.

Bármi is voltál, leszel vagy vagy,
Magyarország, az enyém vagy!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.