Vágy lennél?
Kéjes gondolat?
Vagy érzelem, mely átrobog rajtam,
Mint egy gyorsvonat?

Szerelem lennél?
Hosszú, sírig tartó?
Netán kaland?
Rövid s nem időálló?

Boldogság lennél,
melybe belecsöppenek?
Vagy a méreg,
Mely boldogságomat
Öli meg?

Mosoly lennél s jókedv,
Mely boldoggá tesz?
Vagy álarc,
Melyet nem tudod,
Mikor viselsz?

Kérdőjel lennél,
Mely fejem felett lebeg?
Vagy hatalmas pont,
Mely bizonytalanságomnak
Ad teret?

Mi vagy Te?
Az Angyal? Az Ördög?
A Férfi, kihez
Kötődni fogok?
Vagy csak egy szerető,
Kit lelkem majd
Fájón örökre
Magával hordoz?

Mi a célod? Hogy bánts? Hogy szeress?
Mit akarsz? Hogy engedjelek el?
Küzdjek érted? Szeresselek?

Ha tényleg nincs Véletlen,
Te mi vagy?
Ne mondd, hogy célod van…

Lenne? Velem lenne?
Az életem megfelelne?
Edzőként léptél az életembe?
Súlyként dőltél a szívemre.

Gyengíteni jöttél?
Kiszívni az erőm?
Összetörni, kihasználni
S továbbállni,
Mint nyári záporeső?

Ki vagy te?
Mért én kellek?
Elengedjelek?
Neked megfeleljek?

Hagyj tovább menni.
Engedj…
Hagyj odébbállni s
Intézd el, hogy
újra szabad legyek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.