Semmi sem állandó,

semmi sem örök.

Se a barátságok,

se a társ,

se az egyéb körök.

Hisz az idő jár,

az óra körbe-körbe pörög.

Emberek jönnek-mennek,

észre sem vesznek..

Pedig te ott állsz.

Csak vársz.

Vársz rá, hogy

észre vegye, nem vagy te sem más.

Nem vagy undok

vagy gonosztól megszállott

nem vagy kígyó

se nem álnok.

Szeretetre vársz

s arra, hogy megkapd

még akkor is, ha

néha magad sem tudd,

hogyan add.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.