A Kávészünet duó egy megzenésített verse ezt a verset váltotta ki belőlem:

Kezdtem ezt a verset én október közepén,
De mára sincs még készen, félig sem, egészen.
Címe az volt: „Kérdezem?” S máig meg sem érthettem,
Mért nem értem Őt meg, kit mellém küldöttek.
Újra kezdtem s ez alatt jó pár nappal elszaladt,
Az órámra ránézve, semmit sem vettem észre.
Az égen sok felhő állt, de az enyém nem is szállt,
Lebegett s nézett rám, dúrván, vádolván.
Azt a felhőt kérdem én, hogy-e mocskos féltekén,
Mért nem süt már a nap, mért csak alkonyodhat.
Ismételtem szavakat, felidéztem arcokat,
De az égre nézve, semmit nem vettem észre.
Jajj, mit is akartam én, hogy gondoltam, hogy enyém,
Lesz majd egyszer Éltem, fellelem, remélem…
Kutattam a láthatárt, de Ő csak nem talált
rám mert nem tette, lakatja kulcsát ebbe…
Októberben kezdtem el, s hónapokban vesztem el,
Én máshogy akartam, amíg föl nem adtam.

Máshogy élni nem lehet, vagy lehet, de nem merek,
Mert vonz még s megfertőz a szépnek tűnő fertő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.